Különleges fejezet - CSILLÁMPÓNIVADÁSZAT part2

Ez....Ez egy.....CSILLÁMPÓNI! ÚRISTEN!!!
Így nézett ki:

- Öhm... kicsit begyógyszerezett.
Én még mindig a sokk hatása alatt álltam. Látott szájjal meredtem a szivárványt hányó csillámpónira. Meglátott minket. Közeledni kezd. AJJAJ! MONDTAM HOGY KI AKAR NYÍRNI!!!
Mindjárt ide ér....ÉSSSSS.....Castielre mosolyog. What?! Castika az enyém. Hahaha!
Castiel egy kötelet kötött a csillámpóni nyakára, majd hazavezettük. Amint hazaértünk, Armin tátott szájjal állt az ajtóban.
- Alexy!!! Ezt meg kell nézned!
Majd Alexy lejött a szobából, és ledermedt.
- Ez egy csillámpóniiiii ^^
- Hóhó! Ő az enyém, én találtam! Az én szobámban lesz!
- Oké, de ugye majd ülhetek rajta?!
- Persze, az én bátyókámnak bármit! 
Majd elkezdtünk nevetni, és Castiellel felmentünk a szobába. Ezt nem bírom! Fel kell mennem facebookra!
A válaszok:

Nagyon jól esett, hogy ennyire bíztattak a lányok, de szerintem nem hitték, hogy egy csillámpónival jövök haza. Haha, na most megmutatom nekik. Lefényképeztem, és pár perc múlva jöttek az értesítések, hogy ez meg hogy lehet, meg hogy léteznek csillámpónik, stb... És meg megírtam válasznak, hogy akit érdekel élőbe a látvány, az jöjjön fél óra múlva a parkba. Eltelt a fél óra nagyon hamar, és Castiellel elindultunk a parkba. Amint megérkeztünk, majdnem az egész suli ott állt és tátott szájjal figyeltek minket. Azért a csillámpónink elég nagy darab volt, ezért elbírt engem. Mindenki mehetett rajta egy kört, és mikor végeztünk, diadalmasan Gádzsó hátán hazavágtattunk a naplementében....
- Megjegyzés: Tudom, ez a rész kicsit rövid volt, a következő hosszabb lesz.:) -

Különleges fejezet - CSILLÁMPÓNIVADÁSZAT part1

- Megjegyzés: Szonja vagyok :3 :D -

Szóval összeszedtem a cuccokat, csak úgy gyorsan összekapkodtam néhányat, amire azt gondoltam, hogy segítséget fog nyújtani. Ki tudja, hogy milyenek a csillámpónik?! Lehet hogy van egy szarvuk a fejük teteje középen, és azzal le akar majd szúrni engem. Lehet hogy nem szivárványt hány, hanem vért...Jesszus, jó inkább maradjunk a cuki csillámpóniknál akik szivárványt hánynak.
Utoljára szóltam Arminnak, hogy elmentem.
Már nyílt az ajtó, és Castiel állt előtte.
- Hova mész?
- Megyek csillámpónikra vadászni.
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?
- De!
Majd egy puszit adtam az arcára és kimentem az ajtón. A szép kis fejecskémben elgondoltam, hogy merre visz majd az utam.
Ahogy léptem volna ki az ajtón, majdnem szív bajt kaptam, mivel Castiel állt előttem. HOGY KERÜLT EZ IDE? NEM RÉG MÉG FENT VOLT A SZOBÁMNAK AZ AJTAJÁN!!!!
- Mi?! Castiel? De te...Te még az előbb... HOGY A BÜDÖS MIT TUDOM ÉNBE JÖTTÉL TE ILYEN GYORSAN IDE?!
Castiel természetesen hatalmasat röhögött színpadi kiakadásomon.
- Haha! Rendesen megijedtél!
Eszembe jutott, hogy valamit elfelejtettem. Felrohantam a szobámba, bekapcsoltam a laptopot, felmentem facebookra és a következőt posztoltam ki:
,,Elmentem csillámpónikra vadászni, kérem a kedves ismerősöket, ne higgyétek azt, hogy valami gond van a gógyimmal. Késztetést éreztem, hogy elmenjek. Castiel miatt majd nem szívbajt kaptam, azért, mert olyan nindzsamozdulatokkal termett a kapu előtt a szobám ajtaja elől, hogy azt hittem, ott fogok agybajt kapni. Még mindig rejtély számomra, hogy hogy termett olyan gyorsan a kapu elé, de ez tényleg nagyon furi volt..."
Közben nem vettem észre, hogy Castiel ott guggol mögöttem és olvasta, hogy mit írok. Ahogy lecsuktam a laptop tetejét és a forgós székemmel megfordultam, édes kis barátocskám arca támadt fel, és sikeresen leestem a székről.
- Oké, elég mára az ijesztgetésekből! Tényleg azt fogok elérni, hogy a kórházban fogok kikötni!
- Jól van, jól van. Mehetek én is a... csillámpóni vadászatra?
- Minek?
- Még alig voltunk kettesben és szeretnélek jobban megismerni.
- Hát, felőlem gyere...De ha unatkozni fogsz, az nem az én hibám lesz.
- Veled? Unatkozni? Elleszek és a hülyeségeiden.
Egy durcis pillantást vetettem felé, mire ő mosolygott egyet, és egyre közelebb jött. Én nem hátráltam, de ha szemen fog köpni, kinyírom...
Na jó... Csak megölelt. Akkor nem kell kinyírnom. Hmmm.. Érzem, ahogy ver a szíve. Rettenetesen gyorsan ver. Ez de aranyos...

- Ugye tudod, hogy még mindig szeretlek? - kérdezte suttogva.
- Érzem.
- Ezt hogy érted? - nézett meglepődötten.
- A szívverésedből. Nagyon gyors.
- Oh... Nos. Akkor megyünk csillámpónikra vadászni?
- Igeeeen! - ugráltam örömömben.
Lassacskán elindultunk az erdőbe.Bementünk az erdő közepébe, elbújtunk az egyik bokor mögött és olyan látvány tárult elénk, hogy majdnem sikítottunk.