Különleges fejezet - CSILLÁMPÓNIVADÁSZAT part2

Ez....Ez egy.....CSILLÁMPÓNI! ÚRISTEN!!!
Így nézett ki:

- Öhm... kicsit begyógyszerezett.
Én még mindig a sokk hatása alatt álltam. Látott szájjal meredtem a szivárványt hányó csillámpónira. Meglátott minket. Közeledni kezd. AJJAJ! MONDTAM HOGY KI AKAR NYÍRNI!!!
Mindjárt ide ér....ÉSSSSS.....Castielre mosolyog. What?! Castika az enyém. Hahaha!
Castiel egy kötelet kötött a csillámpóni nyakára, majd hazavezettük. Amint hazaértünk, Armin tátott szájjal állt az ajtóban.
- Alexy!!! Ezt meg kell nézned!
Majd Alexy lejött a szobából, és ledermedt.
- Ez egy csillámpóniiiii ^^
- Hóhó! Ő az enyém, én találtam! Az én szobámban lesz!
- Oké, de ugye majd ülhetek rajta?!
- Persze, az én bátyókámnak bármit! 
Majd elkezdtünk nevetni, és Castiellel felmentünk a szobába. Ezt nem bírom! Fel kell mennem facebookra!
A válaszok:

Nagyon jól esett, hogy ennyire bíztattak a lányok, de szerintem nem hitték, hogy egy csillámpónival jövök haza. Haha, na most megmutatom nekik. Lefényképeztem, és pár perc múlva jöttek az értesítések, hogy ez meg hogy lehet, meg hogy léteznek csillámpónik, stb... És meg megírtam válasznak, hogy akit érdekel élőbe a látvány, az jöjjön fél óra múlva a parkba. Eltelt a fél óra nagyon hamar, és Castiellel elindultunk a parkba. Amint megérkeztünk, majdnem az egész suli ott állt és tátott szájjal figyeltek minket. Azért a csillámpónink elég nagy darab volt, ezért elbírt engem. Mindenki mehetett rajta egy kört, és mikor végeztünk, diadalmasan Gádzsó hátán hazavágtattunk a naplementében....
- Megjegyzés: Tudom, ez a rész kicsit rövid volt, a következő hosszabb lesz.:) -

Különleges fejezet - CSILLÁMPÓNIVADÁSZAT part1

- Megjegyzés: Szonja vagyok :3 :D -

Szóval összeszedtem a cuccokat, csak úgy gyorsan összekapkodtam néhányat, amire azt gondoltam, hogy segítséget fog nyújtani. Ki tudja, hogy milyenek a csillámpónik?! Lehet hogy van egy szarvuk a fejük teteje középen, és azzal le akar majd szúrni engem. Lehet hogy nem szivárványt hány, hanem vért...Jesszus, jó inkább maradjunk a cuki csillámpóniknál akik szivárványt hánynak.
Utoljára szóltam Arminnak, hogy elmentem.
Már nyílt az ajtó, és Castiel állt előtte.
- Hova mész?
- Megyek csillámpónikra vadászni.
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?
- De!
Majd egy puszit adtam az arcára és kimentem az ajtón. A szép kis fejecskémben elgondoltam, hogy merre visz majd az utam.
Ahogy léptem volna ki az ajtón, majdnem szív bajt kaptam, mivel Castiel állt előttem. HOGY KERÜLT EZ IDE? NEM RÉG MÉG FENT VOLT A SZOBÁMNAK AZ AJTAJÁN!!!!
- Mi?! Castiel? De te...Te még az előbb... HOGY A BÜDÖS MIT TUDOM ÉNBE JÖTTÉL TE ILYEN GYORSAN IDE?!
Castiel természetesen hatalmasat röhögött színpadi kiakadásomon.
- Haha! Rendesen megijedtél!
Eszembe jutott, hogy valamit elfelejtettem. Felrohantam a szobámba, bekapcsoltam a laptopot, felmentem facebookra és a következőt posztoltam ki:
,,Elmentem csillámpónikra vadászni, kérem a kedves ismerősöket, ne higgyétek azt, hogy valami gond van a gógyimmal. Késztetést éreztem, hogy elmenjek. Castiel miatt majd nem szívbajt kaptam, azért, mert olyan nindzsamozdulatokkal termett a kapu előtt a szobám ajtaja elől, hogy azt hittem, ott fogok agybajt kapni. Még mindig rejtély számomra, hogy hogy termett olyan gyorsan a kapu elé, de ez tényleg nagyon furi volt..."
Közben nem vettem észre, hogy Castiel ott guggol mögöttem és olvasta, hogy mit írok. Ahogy lecsuktam a laptop tetejét és a forgós székemmel megfordultam, édes kis barátocskám arca támadt fel, és sikeresen leestem a székről.
- Oké, elég mára az ijesztgetésekből! Tényleg azt fogok elérni, hogy a kórházban fogok kikötni!
- Jól van, jól van. Mehetek én is a... csillámpóni vadászatra?
- Minek?
- Még alig voltunk kettesben és szeretnélek jobban megismerni.
- Hát, felőlem gyere...De ha unatkozni fogsz, az nem az én hibám lesz.
- Veled? Unatkozni? Elleszek és a hülyeségeiden.
Egy durcis pillantást vetettem felé, mire ő mosolygott egyet, és egyre közelebb jött. Én nem hátráltam, de ha szemen fog köpni, kinyírom...
Na jó... Csak megölelt. Akkor nem kell kinyírnom. Hmmm.. Érzem, ahogy ver a szíve. Rettenetesen gyorsan ver. Ez de aranyos...

- Ugye tudod, hogy még mindig szeretlek? - kérdezte suttogva.
- Érzem.
- Ezt hogy érted? - nézett meglepődötten.
- A szívverésedből. Nagyon gyors.
- Oh... Nos. Akkor megyünk csillámpónikra vadászni?
- Igeeeen! - ugráltam örömömben.
Lassacskán elindultunk az erdőbe.Bementünk az erdő közepébe, elbújtunk az egyik bokor mögött és olyan látvány tárult elénk, hogy majdnem sikítottunk.

6. fejezet - Új legjobb barát

- Megjegyzés: Szonja vagyok xD -

- Castiel?...
- Mi az, nem is tetszett? - kérdezte röhögve.
- Hülye vagy!
- Öhm. Sziasztok - vigyorgott Eny, szinte nem is lehetett levakarni az arcáról a mosolyt.
- Eny? Te meg mit keresel itt?! - dühödött fel Castiel
- Csak nem gondoltad, hogy nem jövök utánad? Haha! Te tényleg dilis vagy! - majd megfogta a homlokát és röhögni kezdett.
A nagy röhögés közben nem is vettük észre, hogy elkezdett esni a hó hatalmas pelyhekben.

Már úgy 5 perc alatt 10 cm-es hó lett. Annyira elbambultam, hogy Eny megdobobta a fejemet egy hógolyóval.
- Na várjál csak!
Odafutottam hozzá, felemeltem és megfürdettem a hóba.
- Naaaa!!!!! Ne mááár!!!!
- Hahahaaaah!!!
Castiel most engem emelt fel, és engem fektetett a hóba. Kaptam havat a számba, a nyakamba, a fejemre, öö..MINDENHOVA!
- Engedj eeeel!!!
- Bolond lennék!
Gúnyos nevetésben tört ki. Erőt vettem magamon, majd a fejéhez dobtam a havat, amitől tiszta fehér lett az arca.
- Hihi! Hóember Castiel :3
- Ne nevezz így Eny előtt de idióta! Ez lesz a mániája! 
- Castiel, már túl késő. :3 - nevetett fel Eny.
Castiel facepalm. Haha!
- Nina! Leszünk legjobb barátnők? - kérdezte Eny csillogó szemekkel.
- Persze!- mosolyogtam felé.
Ki tudja, lehet hogy valami jó is kisül belőle..
Mikor hazamentem, rögtön felmentem a szobámba. Nem telt bele egy perc, rögtön Armin nyitott be.
- Mit akarsz? - kérdeztem unott tekintettel.
- Bocsi...
- Csak ennyi?
- Nem. Tudod! Mindig szerettél volna egy PSP-t.
- Aha.
- *elővesz a zsebéből valamit* Ez a tiéd! - majd odanyújtotta felém a.... PSP-t! *-*
- ÚRISTEN! Köszönöm Armin! Nálad jobb fiútestvér nincs!
- Alexynek is köszönd meg! És...Elengedhetnél, ha nem akarsz megölni...- nevetett, amibe később én is becsatlakoztam.
- Akkor bemegyek Alexyhez!
- Ne, Nina!
Nem törődve amit Armin mondott, bementem édes kis testvéremhez.
De igaza volt Arminnak! Tényleg nem kellett volna bejönnöm! Alexyn egy kókuszdió melltartó volt és egy hawaii fűszoknya, ami meglepő, hogy milyen egyenes volt. Ja. Még valami. Alexy és Armin szobájában egy kecske volt, amin Alexy vidáman lovagolt. Tisztára, mintha csak egy csillámpónin lovagolna!
- Alexy?
- Szia Nina! Mit szeretnél? Lovagolni akarsz a kecskémen?
- Alexy! Persze, hogy akarok! De csak szép sorjában. Megszeretném köszönni a... PSP-t *-*
- Nincs mit! - mosolygott kedvesen - akkor ráülsz Pulimulira?
- Pulimuli? Aha! Hülye kérdés volt, ismerhetsz szerintem - elröhögtük magunkat, én meg ráültem végül Alexy kérésére Pulimulira.
Mentem vele vagy 5 kört, addigra Armin is bejött, és csak röhögni tudott rajtam.

Tök aranyos kecske volt. Párszor orra esett velem, de nem baj az. Miért lenne baj? Pedig egyébként nem hiszem hogy nehéz vagyok. Mondjuk, ha jobban belegondolok, egy kicsi kecskének biztos, hogy nem vagyok könnyű. Na mindegy. Mentem még a Pulimulival pár kört, mert nagyon jó kecskevelni. Mindenkinek ajánlom figyelmébe a kecskén lovaglást! Fontoljátok meg, garantálom, hogy nem lesz megbánás! Jesszus. Olyan vagyok, mint egy reklámos csaj. Nem akarok reklámos csaj lenni. Utálom a reklámot, egyeltalán nem is értem, hogyha egyszer már egy filmet játszanak le, akkor minek kell minden egyes 10-15 perc elteltével reklámot adni?! Ja, bocsánat, elkalandoztam.
Most komolyan. Kéne mennem csillámpónikra vadászni. Olyan vágy van bennem ez a gondolat miatt, hogy már muszáj. Jó, szólok Arminnak. Most már tuti elkaplak te csillámpóni!
- Armin. Ez nem vicc, amit most fogok mondani. Komolyan, most elmegyek csillámpónikra vadászni. Jöttömre este hétkor számítsatok kelet felől.
Hiába mondtam, hogy ez nem vicc, mégis elkezdtek röhögni. Komoly tekintettel álltam előttük, nemsokára ők is ki komolyodtak.
- Ezt te tényleg komolyan mondtad? - kérdezte Armin visszafolytott nevetéssel.
- Igen. - halál komolyan mondtam nekik.
- Hát...Oké, felőlem mehetsz.
- Köszi - mondtam vigyorral az arcomon.
Bevágtattam a szobámba és előkészítettem a csillámpóni vadászathoz szükséges felszerelést.

5.fejezet - Meglepődés...

-Megjegyzés: Vivi vagyok- :D

Vasárnap van..felkeltem, aligha volt kedvem felkelni.Még úgy visszafeküdtem volna, de a nap már egyre jobban keltegetett. Ránéztem az órára 8:15 jó alvásom van..ha eddig tudok aludni.De abba is belegondoltam őszinte szívvel, hogy holnap iskola.Még jobban nem akartam felkelni, de már keresztanyu keltegetett az ágyból.
-Kincsem kelj fel! Sok mindent fog ma történni!
-De keresztanya! Vasárnap van,legalább ilyenkor hadd pihenjek!
-De nem szabad! Kelj fel, direkt palacsintát sütöttem! De akkor kidobom az egészet a kutyának,vagy majd megeszik a testvéreid!
-Rohanok! Palacsinta szerelmem légy az enyém, szaladok hozzád!
Keresztanya már ilyenkor a röhögésből tőrt ki, egyszerűen hogy röhögött nekem is röhögni kellett azon, hogy hogy nevet.A nevetése akár a szamáré volt..mondtam neki, hogy benevezhetne szamár-nevetés-röhögőgörcs versenyre! Azt mondta, inkább marad itthon és készíti nekünk a fincsi palacsintát! Azzal kikoslatott a szobámból, nekem pedig menni kellett a fürdőszobába.A szokásos rutinok..: arcmosás,hajfésülködés,WC,majd kézmosás.Miután végeztem ezekkel, kimentem a fürdőszobából és egyből a szekrényemhez vetettem irányomat, ami egy nagyon jó összeállítást alkotott.Egy diáklányos felső, és a jól megszokott galaxis gatyám.Persze a tornacsuka sem maradhatott el! Azzal, fogtam magam és kimentem a szobámból..igaz be se ágyaztam, de minek? Este jó lesz, majd legalább nem kell avval is szerencsétlenkednem.Egyből a konyha felé vetettem irányomat, ahol a finom puha csokis palacsinta várt! Persze,keresztanya is ott volt.
-Vasárnapra, ilyen ruha?
-Igen, miért ez olyan nagy gond?
-Nem..de, valahogy egy kényelmesebb ruhát is találhattál volna magadnak!
-Jaj, ne velem törődj már! Inkább a palacsintával, hogy minél-előbb add a számba! Vagy különben, palacsinta háborút rendezek!
-Nyugodj meg! Adom már!
Azzal ráöntötte a finoman csurgó édes nyálas csokit! Gyere a mamához - gondoltam magamba..azzal elém tartotta a palacsintát.Nem tartott 5-10 mp-be már üres volt a tányér.
-Ezt nézd meg keresztanya!
-De nagy bendőd van neked, te akár az egész Földet megtudnád zabálni.
-Hát most na! Nem tehetek róla, jók az ízlelőbimbóim.
-Nina..Nina...Nina.Te sosem nősz fel!
-De én már felnőtt vagyok, kész nő! 
-Azt csak te hiszed! Pedig odabent, még mindig egy kis gyerek lakózik.
-Jól van keresztanya, te is csak piszkálni tudsz! Tudhatnád, hogy a mindenem a palacsinta! De te ezt mindig vitába kevered!
Azzal elmentem..mert teljesen felidegesített ezzel az egésszel.A mindenem a palacsinta, ha nem érti meg akkor ne is értse! Mérgembe bementem a tesóim szobájába, de csak halkan ne hogy meghalljanak engem.Bementem..leültem az ágy szélére és vágtam a jó pofát..egy darabig nem vettek észre, majd mikor hátra akartak fordulni, nagyon megijedtek!
-Nina! Te meg mit keresel itt?! A szívbajt hoztad ránk!
-Csak a halálotokat, akarom!
-Mi? Te hülye vagy?
-Igen hülye, mert ISTEN SZERETI A HÜLYÉKET és én hülye vagyok. 
-Örülök neki, egyébként mi ügyben keresel minket?
-Keresztanya megint teszi a nagyot, nem hiszi el hogy nekem a kedvencem a palacsinta! És mindig piszkál evvel..
-Értem, és azért mi hozzánk kell fordulni? 
-Igen, miért baj?
-Nem de... 
-Jó akkor hagyatok engem békén!
Azzal kirohantam sírva..elegem volt, mindenki kisgyereknek hisz! Pedig egyáltalán nem vagyok kisgyerek, inkább felnőttes vagyok.De nem érdekelt, ha mindenki annak hisz akkor higgyen! Felszaladtam a szobámba, majd bezárkóztam.Leültem a gép elé, felmentem facebookra, épp fent volt Castiel..ráírtam.
Én:Szia Castiel!
Cas:Szia csajszi! Mi újság van veled?
Én:Hagyj, elegem van! Mindenki csak lenéz!
Cas:Na mesélj drága.
Ez furcsa...drága?! Ez ivott valamit...
Én:Hát..keresztanya teljesen felidegesített.Azt hiszi hogy még mindig csak egy kisgyerek vagyok, miközben ez tiszta hazugság, szerintem vagyok olyan nagy hogy döntéseket hozzak.Mert hogy nem szereti hogy én állandóan palacsintát eszek reggelire...miközben nekem az  a kedvencem!
Cas:Hát..egy részben, igaza van keresztanyádnak.De nekem, úgy vagy tökéletes ahogy vagy.Ugye tudod?
Ahogy ezt leírta, lábaim remegni kezdtek.A szívem egyre hevesebben vert..a gyomromban pillangók repkedtek, szinte eltudtam volna repülni.De vissza kellett jönnöm a valóságba, mivel ez csak egy álom a sok közül.
Én:Ez..most..komolyan mondod? Te mit ittál? 
Cas:Én ugyan semmit, csak ásványvizet..de azon gondolkoztam, hogy 16:00kor letudsz jönni a parkba?!
Én:Persze, egyébként mi van Eny-vel? 
Cas:Ja itt van mellettem adjam egy kicsit? 
Én:Igen add már egy picit! 
Eny:Szia! Mi újság van? 
Én:Hát semmi, 16:00kor találkozom a bátyáddal! 
Eny:Vigyázz vele, mert nem tudom mire készül de készít valamit.
Én:Te jó ég! Akkor én most készülök.Szia Eny! 
Eny:Oké.Szia Nina!
Azzal kiléptem, feltettem a laptopot tölteni mert teljesen lemerült épp hogy kibírta.Azzal elkezdtem öltözködni.Kellett pár perc mire megtaláltam a rendes ruhát!Lementem, tesóm épp ették a palacsintát és ahogy jöttem le, csak bámultak mint aki sose látott fehér embert.Majd felvettem a kabátomat, és az ajtóhoz indultam.Bezártam az ajtót, majd elkezdtem indulni a parkba..hideg volt, fáztam..nem gondoltam volna hogy ilyen hideg lesz, direkt úgy öltöztem, hogy jó legyen..erre majdnem megfagyok.Megérkeztem, senki se volt a parkban..leültem egy padra és ott vártam tovább..kellett rá 5-10-15 perc már itt is volt az itókás. 
-Szia Nina..
-Szia Castiel! Miért hívtál ide?
-Hát..beszélgetni akartam veled.
-Na ki vele! Hallgatlak.
-Tudod..mikor tegnap a tesóm mondta, hogy jó választás..meg hogy mindig magányos vagyok.
-Igen mi van vele? 
-Nos..
Előkapta a kezéből lévő virágot, majd átnyújtotta nekem.
-De szép, köszönöm!
-Ugyan..szívemből adtam.És még mást is szeretnék adni...
-És mit? 
Már csak azt éreztem, hogy valami van a számon..gondolkoztam egy kicsit és csak annyit vettem észre, hogy összeérnek ajkaink. 

                               

4. fejezet - Váratlan vicces találkozás PART 3

- Megjegyzés: Szonja vagyok xD -

Felkeltem, ám most szerencsére nem az ébresztőóra hatására. SZOMBAT VAN!!!! Ú jee, ú jeee, ú jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee.!!!!! [...] Asszem ez túl sok volt...
Lebaktattam Jessy nénikémhez, ám most semmi jó kaja nem fogadott. Mi ez?!
- De...Nincs kaja? - néztem keresztanyura bociszemekkel nézve.
- *szipog* Nincs...
- Mi a baj?
- Tudod...Bob...A volt férjem...
- Volt? Miért? Elváltatok, vagy mi?
- Nem...Emlékszel, amikor beállt katonának? Meghalt...
- Sajnálom...
Megöleltem szorosan és felmentem a szobámba készülődni, ám fogalmam sincs miért, hiszen hétvége van.
KI VAGYOK ÉN, ÉS HOVÁ RAKTAM NINÁT?!
Mind1. Hamar elkészültem, úgy döntöttem megszellőztetem a fejem (nem, fújom az agyamba a hajszárító gőzét). Kimentem a parkba. Jéé. Ott van Cast és mellette egy kis lány. Habár nem picike, úgy 12 év körül lehet..Odamegyek hozzájuk.
- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva. A lány mosolygott egyet rám, majd Castiel is végre valahára felnézett.
- Szia! Te vagy Castika barátnője? Ő a bátyám. Hmm...Jó választás Castiel!
Elpirultam..."Castika" úgyszintén.
- Hallgass már Eny...Ő nem a barátnőm...
- Eny a neved? -kérdeztem tőle.
- Aha.
- Az enyém Nina.
- Szép a neved! 
- A tied is! - mosolyogtam.
- Köszi! Biztos nem jössz össze Castiellel? Olyan magányos...Persze a bandája mellett csak...Lysander segít neki.
- Öhm...Magányos? 
- Igen. Folyton sír.
- Eny.......- Castiel nagyon mérges.
- Azt hiszem én megyek! Addig beszélgessetek!
Csend...Kínos csend. Meg kell törnöm.
- Szóval...Magányos, mi?
- Haha! Persze. Mindent bemesél mindenkinek.
- Aha. Persze.
- Most mi van?
- Kérlek, már nem pici baba. Igazat tud mondani, hogyha a bátyját kicsit égetheti.
- Mitől vagy te ebben olyan biztos?
- Kettő bátyám van. Armin és Alexy.
- Ők a bátyáid?!
- Jah. Folyton viccelem Armint. Néha azt kérdi hogy mit ittam.
- Tényleg ilyen hülye lennél?
- Persze, mert Isten szereti a hülyékeeeeet. Téged nem szeret, nem vagy a hülye-klánban.
- Te tényleg bolond vagy. - felnevetett.
Végig így ment ez a beszélgetés úgy fél órán át. Majd mind a ketten hazamentünk, Eny nem tudom hova lett. Tán ő is "Castikát" várta valamelyik oszlopnak dűlve, és most végig rajtam röhögnek Micsoda kommandó-csapat!

3. fejezet - Vicces első találkozás PART 2

*Nina szemszögéből*
Reggel a szokásos ,,szomszéd is hallja" ébresztőórám ébresztett. Lementem keresztanyához, ma nem palacsinta fogadott. Elkeseredtem először, de utána láttam,hogy lángos a reggeli. Gondoltam megijesztem Jessy nénikémet(így hívják keresztanyát). Hirtelen átöleltem és mondtam:
-LÁNGOOOS!.-majd Jessy néni, ugrott egyet.Szerencse, hogy nem volt nála lángos.
-MEGIJESZTETTÉL. -mondta kerianyu kicsit mérgesen.
*bociszemek*
-De azért kapok lángost ugyeeeee?-mondtam.
-Hát persze, tejföllel és sajttal ugye?
-Igeeeen.-mondtam és elémtette Jessy néni a lángost.
*nyam-nyam*
*Miután megettem a finom lángost:3*
-Induljunk, mert elkések.
Kerianyu vitt suliba, mert így kocsival is vagy 15 perc és késésben voltam.
Mikor odaértünk elköszöntöm Jessy nénitől és mentem be. Találkoztam az osztályfőnökkel Mr.Frazievel. Majd ő mondta, hogy a laborba vagyunk, mert kémiánk lesz. Elindultam, csak elfelejtettem, hogy nem tudom, hogy hol van. Majd odaakartam menni a portáshoz, de vörös hajú fiú, akinek szerencsésen neki mentem tegnap, elém jött, és mondta:
-Én nem mennék oda, mindenki azt mondja róla, hogy egy pedomaci (xDD) Castiel vagyok.-mondta Cas megfogta a kezem és elkezdett futni
- Örülök! Nina vagyok.
-Elkésünk.-mondta futás közbe.
*Kémia terem előtt*
-Te kopogsz! Én kérek elnézést a késésért.-mondtam viccelődve
-Oké, legalább nem nekem kell kibeszélnem magam majd azt mondom, hogy az új lány miatt késtem el.-mondta nevetve.
*kop-kop*
-Jó napot Mr.Farazie. Nem találtam a termet elnézést a késésért.-mondtam. Közben Cas leült.
-Mivel ez a 2. napod elvan nézve, de mégegyszer ne forduljon elő. Érted Nina?-mondta a tanár.
-I-igen.
*45perc múlva, a folyosón*
-Ez rázós volt.-mondtam Casnak kuncogva
-Ez volt a rázós, az még csak most jön.-mondta és megfogta a kezem bementünk a tanáriba.
A tanáriból elvittünk egy kulcsot, ami a tetőtérnek a kulcsa volt
*12 lépcső után*
Azta innen belátni az egész várost.De szééép. Majd egy jó 10 perc múlva lementünk vissza csempésztük a kulcsot, és bementünk órákra, volt még Matekom, Biológiám, Földrajzom, Nyelvtanom, és Irodalom órám. Majd hulla fáradtan vitt haza a suliból Jessy néni. Mindent elmondtam neki, és ő figyelmesen hallgatott.

2. fejezet - Vicces első találkozás PART 1

- Megjegyzés: Sziasztok! Ezt a blogot 3-man fogjuk írni. Vivi(aki a közismert Abby története blog írója) Szonja (aki a halál unalmas Eny története blog írója) és Fanny( aki elkezdte ezt a blogot).Vivi lesz Abby, Szonja lesz Eny, és Fanny lesz Nina. Ezt a rész most Szonja írja, kivételesen Nina nevében. Eny majd később jön a képbe.:D Mindig ki lesz írva, hogy ki írja, vagy hogy ki szemszögéből. Szóval ennyi lenne jó  olvasást :) A közös blog megnyitotta kapuit. -Megjegyzés vége-

*CSRRRRRRRRRRRR*

- ÁÁÁÁÁ!!! Hogy a macska tépné ki a csörgésedet te hülye óra!!!!

Leütöttem, mint kutya a macskát. Áhh, nem igaz...Megsüketült a jobb fülem...Uhh...Muszáj lesz elmenni majd a fülészetre, mert még a végén ezeket fogom ordibálni keresztanyunak: "HA, MICSODA? NEM HALLOM, BESZÉLJ A BAL FÜLEMBE LÉGYSZI!!!!"
Felkaptam a köntöst és zombi módjára (de tisztára, morogtam, a hajam mintha egy esőerdő lett volna) lebaktattam a konyhába, ahol keresztanyu nagyban tevénykedett.

- *ásítok* Jóreggelt...Mit csinálsz?...
- Jó reggelt szívecském! (ezerszer mondtam, hogy ne hívjon így) Palacsintát sütök! (MEGVAN BOCSÁJTVA!!!)
- Nyámiiiii! *megnyalom a számat*
- Fúj, ne nyaldosd magad, olyan mintha macska lennél...
- De keresztanyu! Tudod, hogy ilyen vagyok! Chh... Nem is ismersz engem! - majd morcosan és nevetve megfordultam.
- Jó, akkor ha nem ismerlek, akkor nem tudhatom, hogy szereted-e a palacsintát, hmmm...Akkor nem is adok belőle!
Megfordultam és bociszemekkel néztem kuncogó keresztanyumra.
- De...de.ddeeeeee naaaaaaaaaaaa!!!
- Nesze! - majd odanyújtotta felém a tálat.
- Kösziiiiii!!!
Leültem enni, fél percen keresztül befaltam a 3 palacsintát. Felrohantam a szobámba, majd felöltöztem, megfésülködtem, fogat mostam, bekentem az arcomat valami krémmel, keresztanyu szerint ez "védi a sejteket".. Nem inkább selejteket? Hahahahahaah! Ehhh...Rossz poén.

Szóval...Unatkozok, elkészültem. Unatkozok!!! 

Bemegyek a bátyámékhoz!! (Jah, aki nem tudná, Armin és Alexy a bátyáim)

*Kop kop kop*

- Gyere be! -szólt Armin hangja.

Benyitottam, erre váratlan látvány fogadott.

- Te szemét!!! Most miért tetted ezt a szemem láttára?! Tudod, mennyire fáj?!

- De Nina, ez csak 10 palacsinta...

- Hát éppen ez az!! Hogy merészelsz te megenni 10 palacsintát a szemem láttára? Ezzel te nem is tudod mennyi fájdalmat okozol!!! Palacsinta-fájdalmat!!!! 

- Te bolond vagy! - majd felnevetett.

- Te is! Na csövi! Megyek motorozni a csillámpónikkal!!!

- *nagyot néz, majd röhögőgörcsben tör ki* Te mit ittál, most már komolyan?

- Vizeeeet, mert az életet adó, nem is figyeltél oda az órákon?! A SOK BESZÉD HIÁBA VOLT NEKED?! Megjegyzés: Isten szereti a hülyéket, különben nem teremtett volna ennyit c: *kitátom a számat majd ugrálni kezdek*

- Mi az?

- Isten szeret engem!!! *-*

Armin és Alexy(<- aki eddig hallgatott, mint a sír) óriási röhögésben törtek ki. Armin leesett az ágyról a nevetéstől, Alexy pedig a földön fetrengett. Én közben kimentem lassan, óvatosan az ajtón. Jesszus...Milyen hülyékkel vagyok körülvéve...(Keresztanyut kivéve) De persze ezt is pont én mondom...xDDD

- Nina! ideje menni az új gimidbe!!

- Ha még tudnám is hol van!

- Ja, igaz...

Kocsival mentünk, megjegyeztem az utat. Nos hát, a Sweet Amoris Gimnázium... GO!

Ahogy beléptem, neki mentem egy vörös hajú fiúnak.

- Hé, jobban is vigyázhatnál!

- Bocsi....Nem akartam neked menni...

- Tűnj az utamból!...-majd dühösen kiviharzott. Hmm... Nem is jön be órára? Merész kis csávó...(xd)

Hamar beértem, így volt időm fél órán keresztül ismerkedni a többiekkel. Megjelent előttem egy idős néni.

(csak a poén kedvéért xD :       )

- Jónapot kívánok kedveském! Kérem, keresse meg Nathanielt, a DÖK elnököt! A DÖK-ös teremben találja!

- Rendben, köszönöm!

Majd el is mentem keresgélni...

- DÖK-ös terem...DÖK-ös terem...Áhá! Megvagy te kis huncut! *beléptem az ajtón* Ehm...Van itt valaki?

Egy szőke hajú fiú jelent meg előttem, a szemei borostyán színűek. Tök helyes, de nem az én esetem.

- Szia! Biztos te vagy az új lány, én Nathaniel vagyok. És te?

- Szia! Örülök, hogy megismertelek...Öhm... Nina vagyok.

- Gyönyörű neved van - mondta, majd felém kacsintott - biztos a beiratkozási lapokat hoztad el.

- Eh...Asszem. - és átnyújtottam a lapokat. - Nekem... Viszont most mennem kell. Szia!

- Szia! 

Kiléptem az ajtón és úgy gondoltam, hogy mára ennyi elég is volt belőle. Megkerestem az igazgatónőt, átadtam neki a 25$-t meg az igazolványképet és utána elköszöntem, azokkal meg csináljon, amit akar.

Haza mentem, és pillanatokon belül elaludtam. Pedig még 9 óra sincs. Hogy fogom én kibírni ezt a tanévet?!