4. fejezet - Váratlan vicces találkozás PART 3

- Megjegyzés: Szonja vagyok xD -

Felkeltem, ám most szerencsére nem az ébresztőóra hatására. SZOMBAT VAN!!!! Ú jee, ú jeee, ú jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee.!!!!! [...] Asszem ez túl sok volt...
Lebaktattam Jessy nénikémhez, ám most semmi jó kaja nem fogadott. Mi ez?!
- De...Nincs kaja? - néztem keresztanyura bociszemekkel nézve.
- *szipog* Nincs...
- Mi a baj?
- Tudod...Bob...A volt férjem...
- Volt? Miért? Elváltatok, vagy mi?
- Nem...Emlékszel, amikor beállt katonának? Meghalt...
- Sajnálom...
Megöleltem szorosan és felmentem a szobámba készülődni, ám fogalmam sincs miért, hiszen hétvége van.
KI VAGYOK ÉN, ÉS HOVÁ RAKTAM NINÁT?!
Mind1. Hamar elkészültem, úgy döntöttem megszellőztetem a fejem (nem, fújom az agyamba a hajszárító gőzét). Kimentem a parkba. Jéé. Ott van Cast és mellette egy kis lány. Habár nem picike, úgy 12 év körül lehet..Odamegyek hozzájuk.
- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva. A lány mosolygott egyet rám, majd Castiel is végre valahára felnézett.
- Szia! Te vagy Castika barátnője? Ő a bátyám. Hmm...Jó választás Castiel!
Elpirultam..."Castika" úgyszintén.
- Hallgass már Eny...Ő nem a barátnőm...
- Eny a neved? -kérdeztem tőle.
- Aha.
- Az enyém Nina.
- Szép a neved! 
- A tied is! - mosolyogtam.
- Köszi! Biztos nem jössz össze Castiellel? Olyan magányos...Persze a bandája mellett csak...Lysander segít neki.
- Öhm...Magányos? 
- Igen. Folyton sír.
- Eny.......- Castiel nagyon mérges.
- Azt hiszem én megyek! Addig beszélgessetek!
Csend...Kínos csend. Meg kell törnöm.
- Szóval...Magányos, mi?
- Haha! Persze. Mindent bemesél mindenkinek.
- Aha. Persze.
- Most mi van?
- Kérlek, már nem pici baba. Igazat tud mondani, hogyha a bátyját kicsit égetheti.
- Mitől vagy te ebben olyan biztos?
- Kettő bátyám van. Armin és Alexy.
- Ők a bátyáid?!
- Jah. Folyton viccelem Armint. Néha azt kérdi hogy mit ittam.
- Tényleg ilyen hülye lennél?
- Persze, mert Isten szereti a hülyékeeeeet. Téged nem szeret, nem vagy a hülye-klánban.
- Te tényleg bolond vagy. - felnevetett.
Végig így ment ez a beszélgetés úgy fél órán át. Majd mind a ketten hazamentünk, Eny nem tudom hova lett. Tán ő is "Castikát" várta valamelyik oszlopnak dűlve, és most végig rajtam röhögnek Micsoda kommandó-csapat!