6. fejezet - Új legjobb barát

- Megjegyzés: Szonja vagyok xD -

- Castiel?...
- Mi az, nem is tetszett? - kérdezte röhögve.
- Hülye vagy!
- Öhm. Sziasztok - vigyorgott Eny, szinte nem is lehetett levakarni az arcáról a mosolyt.
- Eny? Te meg mit keresel itt?! - dühödött fel Castiel
- Csak nem gondoltad, hogy nem jövök utánad? Haha! Te tényleg dilis vagy! - majd megfogta a homlokát és röhögni kezdett.
A nagy röhögés közben nem is vettük észre, hogy elkezdett esni a hó hatalmas pelyhekben.

Már úgy 5 perc alatt 10 cm-es hó lett. Annyira elbambultam, hogy Eny megdobobta a fejemet egy hógolyóval.
- Na várjál csak!
Odafutottam hozzá, felemeltem és megfürdettem a hóba.
- Naaaa!!!!! Ne mááár!!!!
- Hahahaaaah!!!
Castiel most engem emelt fel, és engem fektetett a hóba. Kaptam havat a számba, a nyakamba, a fejemre, öö..MINDENHOVA!
- Engedj eeeel!!!
- Bolond lennék!
Gúnyos nevetésben tört ki. Erőt vettem magamon, majd a fejéhez dobtam a havat, amitől tiszta fehér lett az arca.
- Hihi! Hóember Castiel :3
- Ne nevezz így Eny előtt de idióta! Ez lesz a mániája! 
- Castiel, már túl késő. :3 - nevetett fel Eny.
Castiel facepalm. Haha!
- Nina! Leszünk legjobb barátnők? - kérdezte Eny csillogó szemekkel.
- Persze!- mosolyogtam felé.
Ki tudja, lehet hogy valami jó is kisül belőle..
Mikor hazamentem, rögtön felmentem a szobámba. Nem telt bele egy perc, rögtön Armin nyitott be.
- Mit akarsz? - kérdeztem unott tekintettel.
- Bocsi...
- Csak ennyi?
- Nem. Tudod! Mindig szerettél volna egy PSP-t.
- Aha.
- *elővesz a zsebéből valamit* Ez a tiéd! - majd odanyújtotta felém a.... PSP-t! *-*
- ÚRISTEN! Köszönöm Armin! Nálad jobb fiútestvér nincs!
- Alexynek is köszönd meg! És...Elengedhetnél, ha nem akarsz megölni...- nevetett, amibe később én is becsatlakoztam.
- Akkor bemegyek Alexyhez!
- Ne, Nina!
Nem törődve amit Armin mondott, bementem édes kis testvéremhez.
De igaza volt Arminnak! Tényleg nem kellett volna bejönnöm! Alexyn egy kókuszdió melltartó volt és egy hawaii fűszoknya, ami meglepő, hogy milyen egyenes volt. Ja. Még valami. Alexy és Armin szobájában egy kecske volt, amin Alexy vidáman lovagolt. Tisztára, mintha csak egy csillámpónin lovagolna!
- Alexy?
- Szia Nina! Mit szeretnél? Lovagolni akarsz a kecskémen?
- Alexy! Persze, hogy akarok! De csak szép sorjában. Megszeretném köszönni a... PSP-t *-*
- Nincs mit! - mosolygott kedvesen - akkor ráülsz Pulimulira?
- Pulimuli? Aha! Hülye kérdés volt, ismerhetsz szerintem - elröhögtük magunkat, én meg ráültem végül Alexy kérésére Pulimulira.
Mentem vele vagy 5 kört, addigra Armin is bejött, és csak röhögni tudott rajtam.

Tök aranyos kecske volt. Párszor orra esett velem, de nem baj az. Miért lenne baj? Pedig egyébként nem hiszem hogy nehéz vagyok. Mondjuk, ha jobban belegondolok, egy kicsi kecskének biztos, hogy nem vagyok könnyű. Na mindegy. Mentem még a Pulimulival pár kört, mert nagyon jó kecskevelni. Mindenkinek ajánlom figyelmébe a kecskén lovaglást! Fontoljátok meg, garantálom, hogy nem lesz megbánás! Jesszus. Olyan vagyok, mint egy reklámos csaj. Nem akarok reklámos csaj lenni. Utálom a reklámot, egyeltalán nem is értem, hogyha egyszer már egy filmet játszanak le, akkor minek kell minden egyes 10-15 perc elteltével reklámot adni?! Ja, bocsánat, elkalandoztam.
Most komolyan. Kéne mennem csillámpónikra vadászni. Olyan vágy van bennem ez a gondolat miatt, hogy már muszáj. Jó, szólok Arminnak. Most már tuti elkaplak te csillámpóni!
- Armin. Ez nem vicc, amit most fogok mondani. Komolyan, most elmegyek csillámpónikra vadászni. Jöttömre este hétkor számítsatok kelet felől.
Hiába mondtam, hogy ez nem vicc, mégis elkezdtek röhögni. Komoly tekintettel álltam előttük, nemsokára ők is ki komolyodtak.
- Ezt te tényleg komolyan mondtad? - kérdezte Armin visszafolytott nevetéssel.
- Igen. - halál komolyan mondtam nekik.
- Hát...Oké, felőlem mehetsz.
- Köszi - mondtam vigyorral az arcomon.
Bevágtattam a szobámba és előkészítettem a csillámpóni vadászathoz szükséges felszerelést.