2. fejezet - Vicces első találkozás PART 1

- Megjegyzés: Sziasztok! Ezt a blogot 3-man fogjuk írni. Vivi(aki a közismert Abby története blog írója) Szonja (aki a halál unalmas Eny története blog írója) és Fanny( aki elkezdte ezt a blogot).Vivi lesz Abby, Szonja lesz Eny, és Fanny lesz Nina. Ezt a rész most Szonja írja, kivételesen Nina nevében. Eny majd később jön a képbe.:D Mindig ki lesz írva, hogy ki írja, vagy hogy ki szemszögéből. Szóval ennyi lenne jó  olvasást :) A közös blog megnyitotta kapuit. -Megjegyzés vége-

*CSRRRRRRRRRRRR*

- ÁÁÁÁÁ!!! Hogy a macska tépné ki a csörgésedet te hülye óra!!!!

Leütöttem, mint kutya a macskát. Áhh, nem igaz...Megsüketült a jobb fülem...Uhh...Muszáj lesz elmenni majd a fülészetre, mert még a végén ezeket fogom ordibálni keresztanyunak: "HA, MICSODA? NEM HALLOM, BESZÉLJ A BAL FÜLEMBE LÉGYSZI!!!!"
Felkaptam a köntöst és zombi módjára (de tisztára, morogtam, a hajam mintha egy esőerdő lett volna) lebaktattam a konyhába, ahol keresztanyu nagyban tevénykedett.

- *ásítok* Jóreggelt...Mit csinálsz?...
- Jó reggelt szívecském! (ezerszer mondtam, hogy ne hívjon így) Palacsintát sütök! (MEGVAN BOCSÁJTVA!!!)
- Nyámiiiii! *megnyalom a számat*
- Fúj, ne nyaldosd magad, olyan mintha macska lennél...
- De keresztanyu! Tudod, hogy ilyen vagyok! Chh... Nem is ismersz engem! - majd morcosan és nevetve megfordultam.
- Jó, akkor ha nem ismerlek, akkor nem tudhatom, hogy szereted-e a palacsintát, hmmm...Akkor nem is adok belőle!
Megfordultam és bociszemekkel néztem kuncogó keresztanyumra.
- De...de.ddeeeeee naaaaaaaaaaaa!!!
- Nesze! - majd odanyújtotta felém a tálat.
- Kösziiiiii!!!
Leültem enni, fél percen keresztül befaltam a 3 palacsintát. Felrohantam a szobámba, majd felöltöztem, megfésülködtem, fogat mostam, bekentem az arcomat valami krémmel, keresztanyu szerint ez "védi a sejteket".. Nem inkább selejteket? Hahahahahaah! Ehhh...Rossz poén.

Szóval...Unatkozok, elkészültem. Unatkozok!!! 

Bemegyek a bátyámékhoz!! (Jah, aki nem tudná, Armin és Alexy a bátyáim)

*Kop kop kop*

- Gyere be! -szólt Armin hangja.

Benyitottam, erre váratlan látvány fogadott.

- Te szemét!!! Most miért tetted ezt a szemem láttára?! Tudod, mennyire fáj?!

- De Nina, ez csak 10 palacsinta...

- Hát éppen ez az!! Hogy merészelsz te megenni 10 palacsintát a szemem láttára? Ezzel te nem is tudod mennyi fájdalmat okozol!!! Palacsinta-fájdalmat!!!! 

- Te bolond vagy! - majd felnevetett.

- Te is! Na csövi! Megyek motorozni a csillámpónikkal!!!

- *nagyot néz, majd röhögőgörcsben tör ki* Te mit ittál, most már komolyan?

- Vizeeeet, mert az életet adó, nem is figyeltél oda az órákon?! A SOK BESZÉD HIÁBA VOLT NEKED?! Megjegyzés: Isten szereti a hülyéket, különben nem teremtett volna ennyit c: *kitátom a számat majd ugrálni kezdek*

- Mi az?

- Isten szeret engem!!! *-*

Armin és Alexy(<- aki eddig hallgatott, mint a sír) óriási röhögésben törtek ki. Armin leesett az ágyról a nevetéstől, Alexy pedig a földön fetrengett. Én közben kimentem lassan, óvatosan az ajtón. Jesszus...Milyen hülyékkel vagyok körülvéve...(Keresztanyut kivéve) De persze ezt is pont én mondom...xDDD

- Nina! ideje menni az új gimidbe!!

- Ha még tudnám is hol van!

- Ja, igaz...

Kocsival mentünk, megjegyeztem az utat. Nos hát, a Sweet Amoris Gimnázium... GO!

Ahogy beléptem, neki mentem egy vörös hajú fiúnak.

- Hé, jobban is vigyázhatnál!

- Bocsi....Nem akartam neked menni...

- Tűnj az utamból!...-majd dühösen kiviharzott. Hmm... Nem is jön be órára? Merész kis csávó...(xd)

Hamar beértem, így volt időm fél órán keresztül ismerkedni a többiekkel. Megjelent előttem egy idős néni.

(csak a poén kedvéért xD :       )

- Jónapot kívánok kedveském! Kérem, keresse meg Nathanielt, a DÖK elnököt! A DÖK-ös teremben találja!

- Rendben, köszönöm!

Majd el is mentem keresgélni...

- DÖK-ös terem...DÖK-ös terem...Áhá! Megvagy te kis huncut! *beléptem az ajtón* Ehm...Van itt valaki?

Egy szőke hajú fiú jelent meg előttem, a szemei borostyán színűek. Tök helyes, de nem az én esetem.

- Szia! Biztos te vagy az új lány, én Nathaniel vagyok. És te?

- Szia! Örülök, hogy megismertelek...Öhm... Nina vagyok.

- Gyönyörű neved van - mondta, majd felém kacsintott - biztos a beiratkozási lapokat hoztad el.

- Eh...Asszem. - és átnyújtottam a lapokat. - Nekem... Viszont most mennem kell. Szia!

- Szia! 

Kiléptem az ajtón és úgy gondoltam, hogy mára ennyi elég is volt belőle. Megkerestem az igazgatónőt, átadtam neki a 25$-t meg az igazolványképet és utána elköszöntem, azokkal meg csináljon, amit akar.

Haza mentem, és pillanatokon belül elaludtam. Pedig még 9 óra sincs. Hogy fogom én kibírni ezt a tanévet?!