Vasárnap van..felkeltem, aligha volt kedvem felkelni.Még úgy visszafeküdtem volna, de a nap már egyre jobban keltegetett. Ránéztem az órára 8:15 jó alvásom van..ha eddig tudok aludni.De abba is belegondoltam őszinte szívvel, hogy holnap iskola.Még jobban nem akartam felkelni, de már keresztanyu keltegetett az ágyból.
-Kincsem kelj fel! Sok mindent fog ma történni!
-De keresztanya! Vasárnap van,legalább ilyenkor hadd pihenjek!
-De nem szabad! Kelj fel, direkt palacsintát sütöttem! De akkor kidobom az egészet a kutyának,vagy majd megeszik a testvéreid!
-Rohanok! Palacsinta szerelmem légy az enyém, szaladok hozzád!
Keresztanya már ilyenkor a röhögésből tőrt ki, egyszerűen hogy röhögött nekem is röhögni kellett azon, hogy hogy nevet.A nevetése akár a szamáré volt..mondtam neki, hogy benevezhetne szamár-nevetés-röhögőgörcs versenyre! Azt mondta, inkább marad itthon és készíti nekünk a fincsi palacsintát! Azzal kikoslatott a szobámból, nekem pedig menni kellett a fürdőszobába.A szokásos rutinok..: arcmosás,hajfésülködés,WC,majd kézmosás.Miután végeztem ezekkel, kimentem a fürdőszobából és egyből a szekrényemhez vetettem irányomat, ami egy nagyon jó összeállítást alkotott.Egy diáklányos felső, és a jól megszokott galaxis gatyám.Persze a tornacsuka sem maradhatott el! Azzal, fogtam magam és kimentem a szobámból..igaz be se ágyaztam, de minek? Este jó lesz, majd legalább nem kell avval is szerencsétlenkednem.Egyből a konyha felé vetettem irányomat, ahol a finom puha csokis palacsinta várt! Persze,keresztanya is ott volt.-Vasárnapra, ilyen ruha?
-Igen, miért ez olyan nagy gond?
-Nem..de, valahogy egy kényelmesebb ruhát is találhattál volna magadnak!
-Jaj, ne velem törődj már! Inkább a palacsintával, hogy minél-előbb add a számba! Vagy különben, palacsinta háborút rendezek!
-Nyugodj meg! Adom már!
Azzal ráöntötte a finoman csurgó édes nyálas csokit! Gyere a mamához - gondoltam magamba..azzal elém tartotta a palacsintát.Nem tartott 5-10 mp-be már üres volt a tányér.
-Ezt nézd meg keresztanya!
-De nagy bendőd van neked, te akár az egész Földet megtudnád zabálni.
-Hát most na! Nem tehetek róla, jók az ízlelőbimbóim.
-Nina..Nina...Nina.Te sosem nősz fel!
-De én már felnőtt vagyok, kész nő!
-Azt csak te hiszed! Pedig odabent, még mindig egy kis gyerek lakózik.
-Jól van keresztanya, te is csak piszkálni tudsz! Tudhatnád, hogy a mindenem a palacsinta! De te ezt mindig vitába kevered!
Azzal elmentem..mert teljesen felidegesített ezzel az egésszel.A mindenem a palacsinta, ha nem érti meg akkor ne is értse! Mérgembe bementem a tesóim szobájába, de csak halkan ne hogy meghalljanak engem.Bementem..leültem az ágy szélére és vágtam a jó pofát..egy darabig nem vettek észre, majd mikor hátra akartak fordulni, nagyon megijedtek!
-Nina! Te meg mit keresel itt?! A szívbajt hoztad ránk!
-Csak a halálotokat, akarom!
-Mi? Te hülye vagy?
-Igen hülye, mert ISTEN SZERETI A HÜLYÉKET és én hülye vagyok.
-Örülök neki, egyébként mi ügyben keresel minket?
-Keresztanya megint teszi a nagyot, nem hiszi el hogy nekem a kedvencem a palacsinta! És mindig piszkál evvel..
-Értem, és azért mi hozzánk kell fordulni?
-Igen, miért baj?
-Nem de...
-Jó akkor hagyatok engem békén!
Azzal kirohantam sírva..elegem volt, mindenki kisgyereknek hisz! Pedig egyáltalán nem vagyok kisgyerek, inkább felnőttes vagyok.De nem érdekelt, ha mindenki annak hisz akkor higgyen! Felszaladtam a szobámba, majd bezárkóztam.Leültem a gép elé, felmentem facebookra, épp fent volt Castiel..ráírtam.
Én:Szia Castiel!
Cas:Szia csajszi! Mi újság van veled?
Én:Hagyj, elegem van! Mindenki csak lenéz!
Cas:Na mesélj drága.
Ez furcsa...drága?! Ez ivott valamit...
Én:Hát..keresztanya teljesen felidegesített.Azt hiszi hogy még mindig csak egy kisgyerek vagyok, miközben ez tiszta hazugság, szerintem vagyok olyan nagy hogy döntéseket hozzak.Mert hogy nem szereti hogy én állandóan palacsintát eszek reggelire...miközben nekem az a kedvencem!
Cas:Hát..egy részben, igaza van keresztanyádnak.De nekem, úgy vagy tökéletes ahogy vagy.Ugye tudod?
Ahogy ezt leírta, lábaim remegni kezdtek.A szívem egyre hevesebben vert..a gyomromban pillangók repkedtek, szinte eltudtam volna repülni.De vissza kellett jönnöm a valóságba, mivel ez csak egy álom a sok közül.
Én:Ez..most..komolyan mondod? Te mit ittál?
Cas:Én ugyan semmit, csak ásványvizet..de azon gondolkoztam, hogy 16:00kor letudsz jönni a parkba?!
Én:Persze, egyébként mi van Eny-vel?
Cas:Ja itt van mellettem adjam egy kicsit?
Én:Igen add már egy picit!
Eny:Szia! Mi újság van?
Én:Hát semmi, 16:00kor találkozom a bátyáddal!
Eny:Vigyázz vele, mert nem tudom mire készül de készít valamit.
Én:Te jó ég! Akkor én most készülök.Szia Eny!
Eny:Oké.Szia Nina!
Azzal kiléptem, feltettem a laptopot tölteni mert teljesen lemerült épp hogy kibírta.Azzal elkezdtem öltözködni.Kellett pár perc mire megtaláltam a rendes ruhát!Lementem, tesóm épp ették a palacsintát és ahogy jöttem le, csak bámultak mint aki sose látott fehér embert.Majd felvettem a kabátomat, és az ajtóhoz indultam.Bezártam az ajtót, majd elkezdtem indulni a parkba..hideg volt, fáztam..nem gondoltam volna hogy ilyen hideg lesz, direkt úgy öltöztem, hogy jó legyen..erre majdnem megfagyok.Megérkeztem, senki se volt a parkban..leültem egy padra és ott vártam tovább..kellett rá 5-10-15 perc már itt is volt az itókás.
-Szia Nina..
-Szia Castiel! Miért hívtál ide?
-Hát..beszélgetni akartam veled.
-Na ki vele! Hallgatlak.
-Tudod..mikor tegnap a tesóm mondta, hogy jó választás..meg hogy mindig magányos vagyok.
-Igen mi van vele?
-Nos..
Előkapta a kezéből lévő virágot, majd átnyújtotta nekem.
-De szép, köszönöm!
-Ugyan..szívemből adtam.És még mást is szeretnék adni...
-És mit?
Már csak azt éreztem, hogy valami van a számon..gondolkoztam egy kicsit és csak annyit vettem észre, hogy összeérnek ajkaink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése